Hihetletlen, de több éves várakozás után a játék valóban megjelent, ellentétben a többszörös halogatásokkal, és hitegetésekkel. Carmack „When its done” kifejezése már ugyanolyan elfogadott mondásnak felel meg a számítógépesek körében, mint a kékhalállal a Windows. Sokáig éltünk abban a hitben, hogy a Doom 3 még idén, nyár elején megjelenik – idén... már évekkel ezelőttre be volt jelentve... – viszont úgy néz ki az Id-nek ez csak most, augusztus elejére sikerült. Sebaj, a program tökéletes hangulata, és egekig magasztalt grafikája minden eddigi szitkozódást megér. Higgyétek el, a játék félelmetes!


Hi! My name is _____! I’m an UAC marine.

Habár egészen biztos vagyok benne, hogy sokatok már szinte kívülről fújja a játék alapjául szolgáló kerettörténetet, mindenféleképpen érdemesnek tartom, hogy egy kicsit kitérjek cikkemben erre is, hiszen legalább ilyen sokan még csak érintőlegesen foglalkoztak a Doom 3-mal.
A messzi 2145-ben járunk. Az emberiség elkezdte meghódítani a világűrt, bázisokat épített ki különböző bolygókra. Történetünk középpontjában egy, a Marson elhelyezett kutató bázis van, amely a Union Aerospace Corporation tulajdonában van. Egy ideig minden működött, úgy ahogy annak kellett, nem volt semmi probléma, egyszer viszont egy óriási hiba történt... Malcolm Betruger, egy itt dolgozó tudós megbocsájthatatlan hibát vétett el: megnyitotta a Mars, és a pokol közti kaput, melynek következtében pokolszülte démonok árasztották el az egész létesítményt, és az eddig hűen szolgáló személyzetből őrjöngő zombik lettek. Ebbe az állapotba csöppen bele, az ide csupán rutin ellenőrzésképpen érkező tengerészgyalogos (akit mi irányítunk). Fel kell vennie a harcot az eddig ismeretlen teremtményekkel, különben az életével fizet az ide vezető ellenőrző útjáért. Lassan azonban kiderül, Malcolm Betruger talán mégsem akaratlanul követte el ezt a szörnyű balesetet...
A játék folyamán a készítők arra törekedtek, hogy karakterünk egyszer se beszéljen, illetve végig névtelenül szerepeljen. Erre azért volt szükség, hogy ezzel is könnyebb legyen beleélnünk magunkat ebbe a hátborzongató játékba. Erről persze megoszlanak a vélemények, hogy valóban szükség volt e rá, én mindenesetre maradok az aranyközépúton: nem azért játszok, hogy beszélgessek.:)

A játékba lépéskor egy űrhajóval szállunk le a Mars már említett kutatóbázisára. Rutin feladatra jöttünk: általános ellenőrzést kell tartanunk, minden oké e a létesítményen. Már az első percek, és a „minél előbb el kell hagynom ezt a helyet” mormoló jóember láttán belenyilal az érzés a játékosba, hogy itt bizony valami nem 100-as... Rövides eligazítás után, - illetve miután sikeresen elhagytuk a bőröndünket a portásnál – hamarosan bekövetkezik az, amire eddig legrémisztőbb álmunkban sem mertünk gondolni: a Pokol kapuja megnyílik, és percek alatt az eddig még barátságos (?) kutatóbázisból egy démonok által megszállt, véres pokoltanya változik. Azok, akikkel fél perce még beszéltünk, már vagy halottak, vagy átalakultak, és most a mi húsunkra éhesek. A félelem átjárja minden porcikánkat, a borzalom, ami minden egyes lassú mozdulatunkat átjárja, a remegő kezünk, mely a zseblámpát tartja... A félelem és a halál eljött, és most senki sem menekülhet! Egyike vagyunk azoknak a szerencsés – ez persze relatív, az ember szívesebben hal hirtelen halált egy ilyen helyen, mint ott élni – itt tartózkodóknak, akik még élnek, és nem váltak az Imp-ek és zombik martalékává.
Bármilyen terembe vagy folyosóra érünk, a pusztítás nyomai mindenhol látszanak: véres falak, halott emberek, széttört berendezések stb... A sötétség minden pályán végigkísér minket, egyetlen fényforrásunk a zseblámpánk, ami pechünkre egyetlen fegyverre sem szerelhető fel, így folyamatos döntés elé vagyunk kényszerítve: lámpa vagy fegyver, látok vagy túlélek. Szerencsére látható, hogy az Id maximálisan arra törekedett, hogy minél felhasználóbarátabb irányítást kapjunk. Mindent megtehetünk, amit az életben is, tehát reális, és még könnyen is kezelhető. Gondolok itt a bekapcsolt lámpánál az ’F’ – vagyis a lámpa gombja – benyomására, így visszavált a legutoljára használt fegyverünkre, vagy az egér középső gombjára, amikor a kamera közelít, de nem többet, mintha az ember az életben kicsit hunyorogna. Egyetlen dolog volt, amit hiányoltam, az pedig a fegyverek másodlagos tüzelése, de erről még később beszélünk.

A pályákon elszórva találhatunk – bár legtöbbször pl. hordó, láda, vagy sarokban elrejtve – muníciót, páncélt, életerő csomagot, de még akár power-upokat is, na meg természetesen fegyvereket. Néhol számzárral védett szekrények is vannak. Ezeket a szekrényeket az itt dolgozók felszereléseinek tárolására és védelmére hozta létre még anno a UAC, de mivel a Pokol oly gyorsan igázta le a bázist, senkinek sem volt lehetősége használni fegyverét. A kódok kiderítéséhez éppen ezért felvett PDA-ken eltárolt hangfelvételeket kell végighallgatunk. Elsőre ijesztő lehet, hogy még csak olvasni sem tudjuk, de akinek egy minimális angoltudása is van, az meg fogja érteni, mert a számkombinációt direkt lassan, érthetően mondják. Érdemes ezeket mindig kideríteni, mert gyakran igen szép fegyverekre tehetünk szert, amiket különben csak később kapnánk meg.
Életerőnk feltöltéséhez életerő csomagok, vagy pedig erre kijelölt terminálok használatával (álá Half-Life) lesz alkalmunk. Töltény utánpótlásban általában nem lesz bajunk, bár néhol elhelyezhettek volna kicsit többet is.

A szörnyek általában beszámítható helyekről ugranak elő, de van, hogy az ember még véletlen sem gondolná, honnan ront rá a legközelebbi rém. Leginkább például akkor lepődtem meg, amikor egy lépcső alól ugrott ki, úgy hogy annak szintjeit kitépte. Minden szörny behatárolható egy bizonyos tájra, hogy hol szoktak megjelenni. Burnie például egészen biztos, hogy csak robbanások, és égő szobákban ront ránk, míg a Lost Soulok általában tágas tereken bukkannak fel.
A démonok mozgásai félelmetesen látványosak, főleg az impek tűzlabdadobálásai azok, amiktől az ember szája valóban nyitva marad. Az égő labdácskák bevilágítják a szobákat, termeket, ahol az árnyékok a karakterek és a pályaelemek függvényében rajzolódnak ki a falakra. Éppen ezért, szerintem inkább játszunk alacsonyabb felbontáson, de ott minden legyen bekapcsolva, már csak azért is, mert a Doom 3 olyan játék lett, ahol 640x480-as felbontásban is leesik az állunk, és nincs az, mint sok játéknál, hogy óriásit veszít külsejéből. Nem, a Doom 3 gyönyörű, bármit teszünk is.

Rengeteg sok jó ötletet látni a játék folyamán, ezeket felsorolni is nehéz lenne. A küldetések általában izgalmasak, és változatosak, bár mi tagadás, a játékmenete kísértetiesen hasonlít az Alien vs. Predatorra. Utunk során néha találkozunk majd túlélőkkel, ők általában valamilyen segítséggel szolgálnak küldetéseink teljesítésében, vagy esetleg ők adnak azt. Ajtókat nyithatnak ki nekünk vagy akár történeteket is mesélhetnek. Bár véleményem szerint még mindig nagyon kevés volt az ilyen túlélő...


Helyszínek

Azt már letisztáztuk, hogy a játék bámulatos látványvilága egy tökéletesen kivitelezett pályaszerkesztéssel párosul, így minden ajtó kinyitása után újabb alkalmunk lesz megkeresni az állunkat a földön. Küldetéseink során az egész kutatóbázist be kell járnunk, az alsó kazánházaktól kezdve a nívósabb irodákig, mindenhol meg fogunk fordulni. Néhány helyen el kell hagynunk a biztonságot jelentő falakat, ilyenkor egy nyomáskiegyenlítő-kamrába kell beállnunk, ott a műszerek elvégzik a dolgukat, és megnyílik az ajtó a Marsra. Odakint folytonos a porvihar, nagyon erős szél süvít, a látási viszonyok is gyengék. Minél előbb el kell jutnunk újra egy védett, oxigénnel dúsított területre, különben nemsokára meghalunk. Természetesen odakint is találhatunk használható dolgokat, legértékesebb talán az oxigénpalack lesz, melynek felvételével néhány plusz másodpercre tehetünk szert.
Odakint kevesebb támadás fog minket érni (bár nem, mintha olyan sokat lennénk kint...) itt általában Beholderek támadnak ránk, vagy esetleg Triteok. Egyes cikkek szerint csúnyák a külterek, ez szerintem nem igaz, nagyon is látványosak, főleg a süvítő porfelhőkkel.

A Doom 3-ra sokak azt hiszik, hogy egy egyszerű rohangálós fps, mint amilyen régen volt. Nos, ez nem igaz. Több okból sem: a feladatok jóval összetettebbek, mit azt gondolnánk, illetve a játék alapból horror-akció kategória. Ami nem is véletlen, hiszen a játék nagyon durva, és nagyon ijesztő. Ez most egy sablon szövegként hangzik, de ez így van. 2 játék volt eddig, amire valóban azt mondtam, hogy NE játszanak vele fiatalkorúak: Manhunt (már volt egy gyilkosság is, a tettes a játékot nevezte meg, mint inspirálót), és most a Doom 3. Nem az Id bevételei ellen akarok most beszélni, mert úgyis megveszi az, akit érdekel, én csak tanácsolom: aki tudja magáról, hogy fél, az semmiképpen se játsszon vele. Pláne nem este... És ez nem vicc! Huszonévesek mondták már nekem, hogy bizony csak nappal mernek monitor elé ülni...
Visszatérve a játékmenetre: azt már említettem, hogy gyakran izgalmas, és változatos küldetések elé leszünk állítva, de egy igen fontos dologról még nem beszéltem. Ez pedig a PDA. Ez egy mostani palmtopnak felel meg, csak természetesen az akkori kor elvárásainak megfelelve. Itt láthatjuk saját információinkat, e-mailjeinket, és a felvett PDA-ken tárolt adatokat. Az e-mailek azért fontosak, mert gyakran itt kapunk értesülést egyes eseményekről, feladatokról, bár az esetek túlnyomó részében ezt a fejünkre szerelt fülhallgatón keresztül fogjuk hallani. A felvett PDA-k is igen nagy szerepet játszanak a játékban. A UAC-n dolgozó emberek nagy része rendelkezett ilyen szerkezettel, és gyakran hang, vagy akár videó anyagot is mentettek rá. Így plussz érdekességeket kaphatunk (például a szerkezetekről, amik itt működnek), vagy pedig egy, a közelben lévő számzáras szekrény kódját. Természetesen a fegyvereinkről is kapunk információkat.


Fog nálam futni???

Erre nem lehet pontos választ adni. A játék gépigénye sajnos valóban óriási. És tekintve a mai átlagkonfigurációkat... Hát nem a magyar átlagembernek fejlesztették ezt a játékot, azt meg kell hagyni. A tesztgép fontosabb adatai: AMD Athlon 3000+ Barton, 768 DDR Ram és egy Asus Radeon 9600 XT 128 MB. A játék 1024x768-cas felbontásban, közepes részletesség mellett volt olyan sebességű, hogy nem csak szép, de folyamatos is volt. Ez felett már egyre lassult.
Ettől függetlenül mindenképpen érdemes beszerezni a játékot, még ha csak kölcsönben is, mert a különböző képeken igen komoly eltérések vannak.


Végszó...

Talán sokatok pont tőlem várná azt, hogy a játékot az egekig dicsőítsem. Sajnos ez viszont nem így lesz. Habár a játék valóban magával ragadó hangokat és képi elemeket vonultat fel előttünk, véleményem szerint néhány óra játékidő után a játékos már szinte klausztrofóbiában szenved a sok szűk folyosótól. És, habár tényleg gyönyörűek és változatosak a pályák, ez nem mentség arra, hogy mind az összes pályát ugyanolyan környezetben kell lejátszanunk (egy-két kivétellel). A fejlesztők olyan játékmenetet ígértek, ahol állandóak lesznek a látványos videó jelenetek. A látványossal nincs is baj, csak azzal, hogy ez messze nem olyan sok, mint amennyit nekünk ígértek. Továbbá komoly fenntartásaim vannak a fizikával szemben is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nevetségesen viselkedik néhány elem a pályán. Ajánlom figyelmetekbe ezt a kép képet: 1, 2. Vicces, nemde?
Éppen ezért, a véleményem az, hogy bár Carmackék mindent elkövettek a Doom 3-ért – ami csodás is lett -, de mégse hozta el számomra azt az élvezetet, amit elvártam volna egy ekkora cégtől. Sokan osztják a véleményemet, és a gyorsan feledésbe múlt Far Cry-t minősítik jobbnak... És, azt hiszem igazuk van. A Doom 3 – ha úgy vesszük – sikerét leginkább a nevének tudhatja. Hiszen, gondoljunk csak bele: soroljunk fel néhány dolgot, ami egyedi, ami csak Doom? (hatásszünet)
Nos? Nem sok...:( A FarCry pedig annak idején egy olyan akció játék volt, ami egyszerre tudott néhol ijesztő, néhol pedig taktikus fps lenni. A Crytek akkor megtalálta a tökéletes hangsúlyt.
Nem szerettem volna így zárni a cikkemet, de sajnos ez az igazság. Az, ha valaki nem ért velem egyet, teljesen helyén való. De nekem az a dolgom, hogy a véleményemet írjam.

Hang: 9/10
Grafika: 10/10
Játékélmény: 8/10
Újrajátszhatóság: 4/10

Összesen: 88%